Elemészt a láz, ahogy elmédet éles képek gyötrik: látod, amint tekintete szemeiden át lelkedbe mélyed … sóvárgó lélegzettel hívod őt, ki életeddé és annak értelmévé lett. Kínzó játék veszi kezdetét, s élvezettel játszod … ahogy ajka ízét érzed, mi mézként olvad kiszáradó szádon. Véred vágyát nem titkolva, forr benned esztelen, közben rázó hideg hűsíti kezei nyomán testedet. Szíved torkodban dobban, mikor jelenléte lelkedben lángra lobban. Szikrázó szemeidből könnyek törnek elő, csak képzelet volt csupán … nem Ő.
Heroina
Könnyed repülésre vágytam egykor,
De csak zuhanok, érzem rabjává válok.
Megszűnni kéne, mert függőségbe hajszol,
Eufória, – ennyit ígér, ha hozzám szól.
Eszemet veszi a kínzó-gyötrő vágy,
Légy enyém, s tiéd leszek, – mondd, mire vársz?!
Testem remeg, újra érezni akarom,
Ölelését lázasan keresem-kutatom.
Tudom-tudom, nyugalmam nem lehet,
Míg magával nem ragadja lényemet.
Nem érdekel más, csak az aranyló fény,
Mi vénámba marva gyorsan szívemhez ér.
Vakmerő vesszőfutás ez a nirvánába,
Hogy elhagyja testemet könnyekké válva.
Vényköteles:
Ájvi
Még sohasem írtam ilyet … ezt a posztot Ájvinak küldeném meg mindenkinek, aki rosszul ismeri.
Sokat tanakodtam, mit is mondhatnék arról a lányról, akit én ismerek … de miért is osztanám meg veletek mindazt, amit karnyújtásnyira nem vagytok képesek látni benne.
Vakon nézem lelkének tükrét, örömmel és bizalommal úszva sötétjében, ahol nincs tér: felemel, mélybe taszít, körbe visz kicsiny világában. Nem érzed, hogy merre, csak magával ragad.
Elveszel, megkeres, mosolyog: te kis buta. Kézen fog, rohan veled tovább, egyre gyorsabban, félve és remélve: talán meglátod érzéseit, a haldokló csillagokat, mik eltűnve helyet adnak majd neked.
Új fényeket gyújtva őriz meg téged, s utad végén szemeinek sötétjébe nézve már tudni fogod, mennyit is jelentesz neki; törékeny tükrének egyetlen csillanásaként.
De bennetek nincs bizalom, türelem, sem megértés, önzőségetek maradandó durva karc csupán, ajka mégis némaságot formálva tűri …
Ájvi … őszinteségem teljességével egy csodálatos lány vagy, aki minden nap elkápráztat megannyi szépségével. Ahhoz, hogy ezt így lássam, nem kell szeretnem Téged … viszont, hogy igazán szeresselek, így kell látnom Téged … és én igazán szeretlek … azóta, hogy megismertelek.
Legutóbbi hozzászólások