A Google csodálatos teremtés, és az a sok szar, amire rákeresünk, még csodálatosabb. Többek között felmerült a kérdés, hogy kell írni monológot … hát most kurvára megmondom.

Fogod az ellenállhatatlan diszlexualitásod legjavát vagy legalább megpróbálsz engem majmolni és mindenekelőtt lefekteted a törvényszerűséget, miszerint azt mondasz, amit akarsz, ők azt gondolnak, amit akarnak, mindezek után pedig majd mindenki azt csinál, amit akar, mert nagy ívben leszarod az elhangzottakat. Alig feltűnő hüvelykujjas orrtúrással felszívod magad, jól irányzottan beleköszörülöd nyalnivaló hangodat az 5.1es köztudatba, körülnézel, elnézésekért esedezve körbevigyorgod a nagyérdeműt és rákezdesz: direkt-aligérthetőre formált ajakkerekítéses-réses zengő-zöngétlenekkel, duzzadó mellhártyavitorlával futsz neki az előtted álló, bamba pofájú tömegnek; mert a nagy szavak, ugye, mindig érthetetlenek. Hatásszünet: gluggyogó ásványvíz reklám keretében böffen fel benned a gondolat, hogy szomjazzanak csak a gyökerek – és tolod nekik tovább, tovább, diktátorokat megszégyenítő hím-taglejtéssel: kapjátok be az összes kis faszomat!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Karácsonyi monológ Burleszk Depresszió Real Rail Rally Zenekari árok

Szeretek megszólítgatni ilyen névtelen, arctalan kis senkiket, akik nem pofáznak bele-vissza a mondókámba, akiktől nem kell meghallgatnom a sziszüphoszi hegyi beszédet, egyszerűen csak az arcukba foshatom kénköves bánatom, nagy taglejtések, ordenáré szavak és amorf mimikák közepett. Most is ekképpen fogok tenni, csak még várd meg, amíg hozok egy bögre intellektualitással átitatott teát … megvagyok …

Szóval, el kell mondjam neked, milyen érzés az, amikor fogják az általad nevelgetett babér halmokat, egy lyukasztógéppel több ezer darabka képében konfettivé nyomják és mint valami mennyei mannát, szétszórják a léhűtő, harácsoló brigadéria között … panem et circenses, ugye?! Mert nekik kézzel fogható eredmény és jutalom kell; pééénz … te meg ott ülsz, mint a lófasz, mivel jó előre megkértek, hogy ne pofázz majd bele, hadd óbégassanak a többiek, közben lemondóan üres tekintettel fonnyadsz össze a dicsparti közepén, érezve, hogy most bizony sövényvágó ollóval csonkítják gátlástalanul a lelked ismeretét. Aztán, amikor úgy néz ki, végre vége van, előkerül még egy zacskónyi buli kellék, áfterparti, csak hogy biztosan kellően elvegyék az érdemet és kiosszák azok között, akik saját maguktól semmit se tettek volna érte.

Szar érzés, hogy amíg beadod a javaslatokat, mert nem lépsz át a munkán és a hiányosságokon, addig ötletgazda vagy, de amikor az elismerést kell osztani, már csak egy gazdaállat, telis-tele vérszopó parazitával.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Valentin-napra Atomvillanás Egypercesek Lélekhang Ébredés

Faszikám, te azért tudod jól, nem, hogy milyen az, amikor egyenként 10 kilós paplanok lógnak alá a szemeid alól. Azok a tipppikus újrasohanemhasznosítható zsíros zsákok, amik a napsütötte hosszú évek alatt nem hogy lebomlanának, hanem kokszosra égnek és mintha évtizednyi piálás nyomait rejtené egy gyűrött, barna papírba … nah, azok a vastagon ráncos, elefántbőr szütyők a szemeid alatt. Azokat, amikor reggelente megpróbálod felhúzni, hogy egyáltalán lásd a saját a pöcsödet és ne kelljen keresgélni, vagy gátlástalanul körbehuggyozni a slozit, az egy kínszenvedés. Vastagon odaszáradt, üvegszál minőségű csipákat morzsolsz ki belőle, vagy sokkal inkább bele és óhatatlanul is besírsz a fájdalomtól, amit a vértől vöröslő golyóidba fúródó fél tucat szempilla okoz. És mintha marha mód bőgnél, dörzsölöd, remélve, hogy jobb lesz, de csak egy lelohasztó konstatálást vonsz le a tükörben: újabb ráncos cserepeket gyűrtél a szütyőkbe.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Odabacz Nóra Fényévekre Szerető Boszporusz Bomló-bűzlő virágok