Más-más éjjelente ágyba zuhanva elhiszem, hogy csodás álmok jönnek, de csak gyötörnek, távoli vágyak, félelmek, felszakadó varos sebek, feledésbe merült érzések. Ostoroznak, saját bőröm szegecses foszlányaival, belülről fantom nyomokat hagyó fájdalmakat hasítva lelkemre. Titkolt könnyeim sóval vonják be vérző szívemet, bálvánnyá marva húrjait, hogy a reggel kimerevedett emlékképei diafilmként vetüljenek retinámra – álmomban már többször is láttalak, de a lázas ébredéstől cellulóz-nitrátként a semmibe hamvadtál.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Heroina Mezitlábas szerelem Cizellátor Szerelmem lapjai Virágzó rothadás

Az igazán magányos ember sosem érzi magát egyedül, mert tudja, hogy ez csak egy állapot, a lélek fantom fájdalma, mely az idő haladtával szépen lassan átalakul, bölcs és hallgatag önismeretté. Ám ez a hamis fájdalom azbeszt szarkofágba vonja a szívet, apránként kiölve belőle minden impulzust, minden ingerenciát arra, hogy magáénak tudja a gyötrődést; behálózza, akár a fojtófüge gyökerei letűnt korok templomát. Teljesen elhalkul belőle az emberség pislákoló fénye, mint egy sötét kamrában kimért sóhajjal elmúló pillantás; nem marad más, csak egy kőkemény, fagyos gyémánt, amit az elfojtás kegyetlenül összeroppant, porrá őröl, hogy a realitás mindenre kiterjedő utat törhessen magának.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Ismeretlen űr Messze a világtól Életed egy napja… Nem ott kezdődik Társak

Tudom, tudom, egy dekadens fasz vagyok, mondanod se kell, nagyon is jól tudom! De meg kell osszam veled, nincs annál fantasztikusabb érzés, amikor tövig belemászok egy rózsaszín picsafejbe és szép lassan magatehetetlenné kúrogatom. Látszik a homlokredői rendellenes gyűrődéséből, hogy nem bírja ezt a fajta erőszakos jelenlétet és pont ettől olyan hatalmas élvezet; fröcsögni a gondolkodásra repellens, oxigénhiánytól felemésztett agyvelőben.

Drágám, hadd igyak egy kis kannásat az aromás gumicsimmádból!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Álmaimban Párszaszájú Minek a kötődés … Y generáció Egy életen keresztül

mint valami
bűverejű gyémánt
narkót,
ajkamból formált
szívószállal szippantom
magamba, s
forrósága gyönyöröket olvaszt
ízlelőbimbóim
cukor-
aszfaltjára.

Könnyeddé válik
az arany köntösben
izzó lélek,
könnyeddé válik
minden, én is,
ha vele zuhanok,
majd a pokol
tüzével égek.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Heroina Életed egy napja… Ellentétek Lélekmorgó Lélekhang

A mai trendet figyelembe véve baromi igénytelennek számítok: utálom és nem is követem a divatot, egy büdös petákot sem vagyok hajlandó fizetni különösebb szépségápolásra, köpök a plázákra és köpök arra a véleményre is, hogy szerinted hogyan nézek ki. Nagy ívben leszarom, érted?

De vannak azok a szökőévnek megfelelő napok az életemben, amikor a már undort keltő aurámról lepattogtatom azt az igggazi, törhető dzsuvát és megmutatom, hogy mit jelent számomra nőnek lenni:

1.    Hajvágógéppel kiigazítom a csöppet sem hétköznapi frizőrömet.
2.    Veszek egy forró fürdőt  a cég által finanszírozott szappankám és a bodros fürdőpamacskám társaságában.
3.    Leszedem a testemről az összes létező szőrmét.
4.    Kinyomkodom a ragyás pofámat, megtisztítom tonikkal a világ mocskától.
5.    Kitépkedem a maradék idegességtől be nem font szemöldökömet.
6.    Levagdosom a körmeim ágyát és kipolírozom a tövig rágott, férfiasan naturalisztikus körmeimet.
7.    Eltüntetem a tenyeremre keményedett kérget.
8.    Bekenyem magam fültőtől tyúkszemig testápolóval.
9.    Beteszek egy klasszikust és lefekszem az ágyba egy pohár borral gurgulázni.

Igen kisanyám, kemény fizikai munka mellett nekem éppen elég ennyi. Nem hiányzik a divatbemutató, a műköröm, a smink, a hajlakk és a micimackó barna bőrszín, mert úgy is teljes terjedelmemben egymerő gépzsír, és uretán leszek, vastag, lemoshatatlan glicerin réteggel a bőrömbe itatva.

Arra a pár percre, amíg kimozdulok a világba és mások is látnak, kurvára mindegy hogy nézek ki, csak az a lényeg, hogy én jól érezzem magamat a bőrömben.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Lélekhang Őszi séta Monotonitás Undor Pillanatképek

Tudod, van ez a kurvaszépkártya, csodás állami monopóliumok egyike. Mint békeszerető, nyugodt ember, nyitott voltam a témára, türelmesen vártam, hogy kibővüljön a felhasználási lehetősége. Burjánzott is a bidznic, nagy szívdobbanásomra eljutott az élelmiszerüzletekbe, gondoltam, így kompenzálva lesz a likvidált étkezési jegy.

Ugyanis nem vagyok abban a helyzetben, hogy rekreáljam a fonnyadt testemet, vagy mással szedessem le a mocskot a bőrömről és vésessem ki a gyászkeretet a körmöm alól, esetleg nyugger-wellnesseljek valami távoli honvidék gyógyfürdős szállodájában az év azon (sacckb) 90 napjának valamelyikén, amikor véletlenül nem kell dolgoznom. Hanem hát szükségesebbnek tartom azt a havi 15.000 Ft cafatériát mócsingra költeni, hogy kicsit kibővítsem az önfenntartásomra szolgáló pénzalapot. Ez szépen működött, egészen mostanáig.

Éppen az aznapra ledarabolt kosztpénzt akartam elköltetni a drágámmal, amikor rám telefonál, hogy mától csak FORNETTI süteményt lehet kurvaszépkártyával venni. Nah már most, tisztelt fillérisztium, legyenek oly szívesek és ecseteljék el nekem, mióta általános és létszükségbeli a FORNETTI … bazdmeg … mert azt még lenyelem, hogy tampont nem kapok vendéglátás alszámlára, nah de hogy már élelmiszert sem, csak műanyag süteményt aranyáron?! Mer az kurva fontos és egészséges! Élelmiszer, aznincs?! Zsírig tartó süteményezés, azvan?!

Az analfabéta üzletláncnak üzenem, hogy kapják be a mini süteményüket, máshoz viszem a szaros lovettámat!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Sugárzás Pillanatképek Ébredés Motivációs levél Mezitlábas szerelem

Az eurós boltban turkáltam, könyékig az alig bóvliban, amikor botfülemet megütötte a kérdés: készpénzzel vagy kártyával fizet? Elképzeltem, ahogy a királyfitól és udvari hoppmestereitől azt kérdezik: közpénzzel vagy kötvénnyel fizet? És persze tökéletesen le lehet szarni a választ, mert mindenhogyan belőlünk fognak megélni a tüllnyakkendős háj-bájgúnárok és dresszkombinés gúnárinák.

Csak azt nem értening, ha tenmagunk azért fizetjük őket, hogy nyájjóléti döntéseket hozzanak, miért nem mondunk fel nekik a nyájrosszléti sanyargatásért? Háhogyne, mert most mindenki kellően be van fosva, most senkinek sem elég nagy a buksza szája, csak amikor anno kettőnullanullahatban rájöttünk, hogy a mi pénzünkből van a marokba illő térkő … nah akkor szét lehetett verni vele mindent, mint holland fapapuccsal a szőrös pinceszart.

Most? Most csend és hullaszag honol a piros vonallal körbezárt senki földjén, már a szél sem döngeti a gorillákból épített kapukat, csak tonhal módjára mammogunk a nádasban, mert úszik a közpénz, mi meg a múlt bűzös iszapjában rohadunk, azon tűnődve, hogy ez már a váltás, vagy még a változás, vagy ez lenne- volna-talán a kádári agymosás utolsó felvonása?

Államkötvény helyett adjatok el inkább térkövet!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Ellentétek A dohányrúl Pillanatképek Kurvaszépkártya Sugárzás

Namost … az tudva levő volt, hogy a közönség leginkább majmok módjára csak vizeletes ürülékkel dobál majd meg azért a volumenért cserébe, amit Goldenblog indulóként vonultattam fel. Nahde, arra csöppet sem számítottam, talán legbelül, nagyon sötét és mocskos helyeken reméltem, hogy az ego kategória zsűrijének legalább egyike felfigyel a magam lopta tehetségemre, bájamra, önkirekesztettségemre, valamimre, amire több is adható, mint egy hugyos szarkupac.

Hát megesett, Szabó Szabolcs, a HVG projektmenedzsere imigyen szóla rólam:

“Félelmetes vagy, kedves eGo, cseppet sem beszari, és pont ezek miatt lettél a titkos favoritom! Azt írod, “…ez egy ponyva, egy marokkézikönyv, egy dilettáns enciklopédia, ami telis-tele van variációkkal zsebflekizés tételre. Mint egy kiadós zsebszmötyis zsebhokizás a szabadban, a természet lágy ölére, puritán mozdulatokkal ékesítve a gyönyör lassú beteljesülését, mind a 365 lapon – minden napra egy egykezes körmenet.”… Már amennyiben könyv lenne. De miért is ne lehetne könyv?! Kötelező olvasmány! (Szabó Szabolcs)”

Én pedig a következő gondolatokat formáltam meg magamban, amíg beteges hajlamaimat tükrözve hajszárítás közben kissé összekuszáltam a fanszőrzetemet is:

“Ha olyan kötelezőkön nőttem volna fel, mint most önmagam, akkor nem lett volna az egom megtalálása annyira fájdalmasan göröngyös út – biciklivel, Sperti nélkül. Bárkit szívesen elhívok egy tandemre, csak hogy ne szarjon be egy kis fájdalomtól, amikor hangot akar adni a bensőjének. Az élet nem habostorta, Pelikán elvtárs, hanem egy szőrös szappan frottír zokniba csomagolva a mindennapok nevű börtön legmélyén.”

Szeretném ezzel a néhány sorral mementóba önteni ezt a számomra csöppet sem csekély eredményt, hogy tovább tudott hatolni a hangom, mint a kis szobám fala.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Enni és etetve lenni jó Lélekhang Álmok Atomvillanás Cizellátor