Az elmúlt napok óráit kitöltötte szavaid súlya; az érzés, ahogy felzabált és elemésztve kiszart magából a bűntudat. Fetrengtem a saját saramban, s gyötört a kérdés, hogy viselkedhettem így, hogy írhatnék szerelmünkről, amikor önmagában véve ez most kevés, másra-többre van szükséged.
Nem fodrokkal díszített, csöpögős monológra, hiszen tudod, hogy szeretlek, hogy mennyire szeretlek, hogy ezen senki és semmi sem változtathat, mert örök és csak a Tied … Igen, ez tényleg csak az érme fényes fele, s belegondolva már nem csodálom, ha úgy érezted, jó dolgomban elkényelmesedve fürdőzgetek, mintha hallani se akarnék arról, ami odaát történik Veled. De nem így van …
Igazad van, ez nem bizalom kérdése volt … úgy hiszem egyszerűen csak nem akartál belerondítani az általad látott idilli képembe … de hidd el, legkevésbé akkor ringatom álmokba magam, amikor nem tudom mi bánt, mi készít ki idegileg Téged … nem tudom, csak érzem, amikor így van, mert ennyire ismerlek már.
Köszönöm, hogy mégis megosztottad velem, amikről úgy hitted, nem lehet … S bocsánatot kérek Tőled, ha önzőnek tűntem, ha azt a látszatot keltettem benned, hogy nem hallgatlak meg, nem figyelek rád, ha elvicceltem egy számodra komoly problémát, ha a sajátjaimból elefántot csinálva elnyomtam a gondjaidat … Bocsánatot kérek Tőled, hogy mindezzel azt értem el, hogy az utolsó lehetőségeddel (?) se merj beszélni …
Szeretném, ha tudnád, nem panasz, nem siránkozás, amikor megfordítod az érmét, hogy lássam a sötét, szinte teljesen csak rád jutó oldalát. Nem gyengeség, nem önzőség, ha nekem is adsz belőle; ha engeded, hogy gyötörjön a gondolat, a megoldani akarás … mert szavaid nem haladnak át érzések nélkül füleimen. Szeretném, ha tudnád, sose vagyok annyira fáradt vagy elfoglalt, hogy ne törődhessek Veled … semmi sem olyan fontos nekem, mint Te.
Nem létezik olyan, amit ne tudnál megbeszélni velem … s amíg Téged gyötör valami, addig én sem vagyok boldog. Ez nem azt jelenti, hogy engem óvva magadban kell tartanod a fájó dolgokat, hanem azt, hogy létezik valaki, akit ez is érdekel a lényedből és tudatlan tapasztalatlanságától függetlenül együtt tud és együtt akar érezni Veled, még ha ez kevés is, még ha ettől nem is oldódnak meg a gondok … sosem hagylak magadra.
Legutóbbi hozzászólások