Az érzés, hogy üres vagy, nem több egy elhagyatott szobánál, amiben visszhangzik, hogy mindenedtől megfosztva magadra maradtál. Minden halknak hitt lépted és sóhajod durván tör rád, akár egy démon az árnyak világából, s mégis reménnyel nyúlsz felé, amíg az őrület magával nem ránt. Évek telnek el számtalan kudarccal és csalódással, mire végre elhallgatsz, és a hazug hangok helyett magadra kezdesz figyelni. Rájössz, hogy minden, amit láttál, hallottál, éreztél és gondoltál, csupán illúzió volt, egy pocsék bűvész trükk, s a tudat, hogy bedőltél neki, elmondhatatlan haragot gyújt benned. Majd újabb évek telnek el, mire lenyugszol és rájössz, mindvégig ott volt egy ajtó, amin csak ki kell lépni és véget ér ez a hosszú, nyomasztó álom.
Az élet egyik legnagyobb kihívása érzéseinket félresöpörve teret adni a racionális gondolkodásnak és megtenni azt, amit érzelmi függőségeink eddig nem engedtek.
Legutóbbi hozzászólások