Álmok, lázálmok, láztól izzó, égő rémálmok. Gyötörnek, marnak, velőmig hatolnak, ketté rágva megbontják elmémet: már nem tudom hol fekszik a való-álom határ.

A képek egybefolynak, sohasem össze. Mindig tiszták, de egyre mélyebbek, minduntalan tovább és tovább vezetnek a téboly erdejébe: megőrülök, hogy elveszítelek.

Eltérő téridő kontinuumok közt rekedt ugyanaz a cselekvés: a gonosz megannyi arcának keze szakít szét minket.

Érezni, ahogy szívem elhal, elfúló hangomtól kétségbeesés lesz rajtam úrrá. Aztán valahogy mégis felszakad a torkomban ülő súlyos gombóc, s neved zengve hagyja el számat.

Erőtől és keserűségtől dagadó kiáltás ez, melyet mindenki hall, valós és képzelt egyaránt, csak Te nem. Pont Te, akiért test, szív, lélek együtt az életénél is jobban kiált … és én nem tehetek semmit, semmit a világon, csak azt, hogy beleőrülök.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Pillanatképek …Neked! Aszisztolé Rádiójáték Diagnonszensz

Eljött a kuszáló eső, amire talán sosem számítottam, amiről talán tudtam, hogy egyszer mégis eljön, amitől talán leginkább féltem mindvégig … Amennyire egyedi mosolyt csalt ki maszkom alól a boldogság, annyira deformáló képet vág most belém a fájdalom: sűrű, csontig hatoló, mély vonásokat, melyek behegedve páncélt fognak vonni arcomra, szemem köré; a lelkemre.

Nem tudom, hogy alatta mit fogsz majd látni, engedni fog-e a megannyi var ugyanúgy nevetni Veled, vagy folyvást felszakadó, nyugtalan sebek maradnak?! Szeretnék még mosolyogni rád, hiszen szeretlek … de nem tudom, foglak-e tudni másképp szeretni; úgy ahogy azt kéred ezután.

Rettegve fogom most végignézni, ahogy torzzá válik tekintetemmel együtt az egész világ … némán sikolt bennem a félelem, hogy végleg elveszítelek, de remélem egyszer majd újra levethetem előtted maszkomat és megtalálsz mögötte úgy, ahogy egykor találtál rám.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Zötperc Életed egy napja… Álmomban Minek a kötődés … Társak

Sáskaágak imádkoznak a tavaszért, ami nem jön, mert elakadt a hóban. Pedig boldogságtól tocsakos tudattal dobnám le a tavalyt ruháim formájában, de a hideg rideg paranccsal szögezi rám. Erőtlen még a napsugár, hogy életet fakasszon fényének forrásából; színt vigyen a szürkeségbe. Ám nekem mégis van erőm az égre fröcsögni: "Kurva anyját a hidegnek!".

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Pillanatképek Dekadens Enni és etetve lenni jó Boldogságos, kurva élet! Riffmadarak