Van egy szupcsi marok-kamerám, eszembe ötlött, hogy akár video blogolhatnék is, népszerű lennék a ritka randa fejemmel, bársonyszőrű hangommal, nah és persze megtestesülne mindaz, amit kövér betűkbe tuszkolok … a hang, igen a hhhang, az mekkora benyomás: mint egy kiadós dugás; valaki élvezi, valakinek fáj.

Bekameráznám az egyszobás kéjlakkomat és non-stop mutogatnám a pőre testem idomait, az alapos orrtúrás rejtelmeit, a szexuális aberrációk széles skáláját, a lucullusi zabálás fortélyait, a testi-lelki sanyargatás művészetét és még sok más nyalánkságot, amitől minden magányos perverz állat a képernyőre cuppanna. Először csak a nézettség, aztán a della … harácsolás ezerrel.

Dől a lé, dől az intimitás vasbeton fala – Berlin kutya fasza hozzám képest – és látom, ahogy rejszoló kiskatonák masíroznak a Google Analytic demográfiai térképén. Igen, a BigMother, avagy eGo mama gésa naplója az alvilág vöröslámpás szobájából.

– én vagyok a magam ura, Magaszaki –

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

A mindenkori lopásról Csendet kérek eGo Mementó Gondolat …

Betanítóként dolgozok, hétköznapi nyelven idomárként. Az, aki most egy ostorral csapkodó orkot lát maga előtt senyvedő lelkekkel körülvéve, az nem igen téved. Mert hogy van az a bizonyos pszichológiai terror, amiről sosem beszélnek, de egy szinten elkerülhetetlenül szembesülsz vele, beszippant magába, önkéntelen részese leszel és játszanod kell. Ez amolyan show must go on …

Én mondom neked, az a leghálátlanabb meló, amikor van több főnököd, különböző vezetési szekciókból és van több embered is, akik mind egyéni megoldásokban gondolkoznak. És vagy te, akinek a kettőt össze kell hoznod: minden igényt kielégítve az összes többi igénnyel szemben, miközben percről percre változnak a körülvevő tényezők. MEG KELL OLDANI!

Aztán időről időre érezni, hogy fejünk fölött tajtékzik a darabos szar, tele keserű epével és lerágott csontokkal, majd végül egy laza, szándékosan jól irányzott olimpiai nyálköpet kiönti az egész latrinát. Mindenki úszik a szarban, mindenki utál mindenkit, mert senki sem érti, miért és hogyan kell azt csinálnia, amit.

Itt jön a bevált pszichológia: bedobnak egy rongyot a kutyák közé, hadd marcangolják szét, levezetve minden dühöt, minden behegesedett sérelmet és el nem követett hibát. Csak hogy ez a szétmarcangolt vér-kapca a valóságban semmit sem old meg, továbbra sem hangzik el, mit miért kell csinálni, nincs oka az okozatnak és pár hét kétkedés után megint felborul a fegyelmes rend – a kimosott, tisztába rakott bili.

Én lettem a rosszak legrosszabbja, a kibaszott fekete rabszolga-kereskedő, birkalelkű a fehérek között, aki üti-vágja a mandigókat.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Pillanatképek A mindenkori lopásról Rádiójáték Ringlispíl Útmutató

Ez az egész egy hasmenéses tandemugrás … első hallásra Lopedium híján, egyfajta azonnali kielégítésre váró, görcsös ingerületként habosra gondolat-fostam izgalmamban az agyhártyámat: Sólyom Hungarian Aerways. Még mit nem!? Blogászatilag amondója vagyok, hogy az alant következő fikciók nem is állnak olyan távol a valóságtól.

Önmagában a MALÉV megszűnésével nem estünk nagyot, csak úgy nagyjából kábé őskorszaki szakikámig, egészen a pterodactylus hátára indázott kabinig. Minő felséges utazni szárnyakon. De eszembe se jutna, hogy pont egy sólyom szárnyán szállunk, három hegyen túl. Attól rettegek, hogy az a három orom nem lesz több három laza aszfalt-bukkanónál.

Első madárkánk egy alig HASZNÁLT bőjing, alfarhang meghajtással. Mottónk: Chili con carne – Szelek szárnyán. Szignálunk Demjéntől a Honfoglalás és új nemzetközi mondás van születőben: magyarok gépeitől ments meg, Urunk, minket!

Teljesen jó, mi leszünk a tíz kicsi hunfgán, egy személyében, akit nem engednek behatolni egyetlen légtérbe sem, mert hírhedten röpképtelen roncsokkal leszünk felszerelve, cserealkatrészek nélkül. És majd itt rohangálnak az NTSB emberei, mert egy boldogságában felröppent kérész hajtómű meghibásodást fog okozni az első, hosszú távú, szegedi út során.

Aztán jól beintenek a bátor magyar triumvirátusnak: Fapadosz, Madzsarosz, Codálatosz.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Daráló A mindenkori lopásról Valentin-napra Fűszálak Malév után

Fitymallik – avagy reggeli merevedés az ágyban

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Cím 2. Cím Cím 3. Cím 4. Mezitlábas szerelem

Aztán lementünk kettecskén a dohányboltba – a szükség marha nagy úr, már mi nálunk babám -, és vettünk egy zsák öregasszonyok combjai között sodort szivarettát … nah mondom, igggazi kubai havannero, kicsit szőrös, kicsit büdös, de a miénk!, az a fontos, hogy csak a miénk! és megint jól átbasztuk a nyugati imperialistákat.

ÉLJEN A MAGYAR SZIVARETTA!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Antinő Pillanatképek Térkő Kurvaszépkártya Amatörizmus

Huszonöt éves vagyok, világhírű, kápráztató, mint Seholország ponyva-cirkuszában a porondmester idomított zsonglőr artistája … a hivatásos magamutogató megunt untató, az a tipikus szarra se jó, aki ha eljő az éjjeli tenyerek pillecsapkodása, szokatlan csillogásba kezd, akár egy kondenzátoros rovarcsapda … az alattomosan tenyérbe mászó mézes-mázas köcsög képű, az a tipikus faszmajszoló, aki ha leszáll a show bíboros leple rajongói szemére, meghalni érzi bensője egy darabját …  a végletekig elhasznált önmagát áruló, az a tipikus vöröslámpás negyedes kurva.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Odabacz Nóra Consuela Metafora Pillanatképek Birkalelkű

Monotonitásom mindennapjai rákot szívnak testemre, elrohadok, mint egy darab konyhapulton marasztalt izomtömeg és a „mindenre van időd, csak magadra nem” töltetű reklám egyre jobban azt sugallja, valóban nem is vagyok több mint egy bűzlő, gerinctelen szardarab.

Felébredve nem látok a fáradtság szemeimre szart súlyától, lábaimat a rendszerváltás ólom-szobraként taszítom a realitás talajára, mert jó két lábon állni, négyen meg még jobb lenne, de messze még a szabadnapok szeszmámora. Eszek, iszok, szarok egy jót: az orromból kitúrt szórakoztatóan idomtalan figurán szadista módon nyomok el egy rúzsnyomosra csókolt csikket, miközben szarvas bőgve szarom ki lelkem aranyló fájdalmát.  Majd hanyagul kitörlöm a seggemet egy megcsonkított, több hónapos újság politikai terjedelmével – már megint kint hagytam a bársony papírú bibliát.

Egészséges testszaggal megáldva magamra öltöm a rabruhát, langymeleg felindulásból falhoz baszom a muszájban rekedt sztahanov órát: mennem kell, de előtte elnyomok még egy koporsószeget a glazúrjától megfosztott deszkákon; legalább így hagyjak magam után nyomot az életben.

A sitten mindenhol csörgő láncú zombik sulykolják, hogy kurvák vagyunk, mindannyian a cég kurvái vagyunk: pénzért basznak minket a halál markára, mégis mosolytól pitymalló ábrázattal ragadom meg a szebbik végét, hadd kezdje ki a szél a mejjem szélét. És naphosszat oldalvást baszogat az öntudat – Felülmúlhatatlanul kibaszott jó vagyok! -, mert lélegző, munkamímelő, emberi sablonok helyett dolgozok, amíg a „minőség-darabszám, csak szép lassan” mesékkel kénköves faszt tolnak az agyamba; percről milliméterre sercegve (Shrrr).

Végül minden nap sikerül érzelmi-kriplire gyúrnom magamat, hogy otthon szabaduljon el belőlem a mellhártyára szívott indulat: elégedetlenségemnek hangot adva helyezem torzómat a rekreációs baldachinba – felébredve ismét kiszarhatom lelkem aranyló fájdalmát egy politikai tartalomba.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Szinapszis Álmaimban Stil … Ringlispíl Ágyban, párnák közt

Megkérdezte tőlem egy D. Nagy Lajoszosz (Bikini) selypítésű öregasszony a tévéből, hogy szerintem hányan vagyunk Aldi háziasszonyok …

Szerintem kurvára annyian, ahány felé szakadni tudok … csak így, nagy átlag magyar háziasszonyként.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Consuela Öngyilkos hajlamok … Medvenadrág Undor Cizellátor

Na most … van ez a Goldenblog mizéria, ahol vörös papíron futnak be a jobbnál-szarabb bejegyzések ujjhősei és hát úgy gondoltam, egy szarabb kategóriába miért is ne férnék bele; mondjuk a csodás, agyontörve-nagyravágyó egoizmusommal.

Mielőtt neveztem volna magamat a bálványok napjára, megnéztem, mik egy díjnyertes gebe paraméterei. Mondanom se kell, mint bármely méretkezésen, nem hogy fajsúlyos lennék a csoportomban, sokkal inkább már-már túlsúlyos. Aszondja: a versenyben szereplő blogok nem tartalmazhatnak pornográf, kirekesztő, rasszista, uszító írásokat, képeket, videókat.

Vegyük sorra:
* nem vagyok pornográf, csak szadista szexista
* nem rekesztek ki senkit, csak rosszul viselem az embereket
* nem vagyok rasszista, csak utálom a kátránypapírt
* nem uszítok senkit, csak olykor vérlázítóan obszcén az írásom
* képeim szépek, videóim csöppet sem hungarokulturálisak
* politikailag tökéletesen inkorrekt vagyok
* pogány vagyok, kopasz vagyok, meleg vagyok
* gátlástalanul kritizálok mindent, főleg aki él és mozog

Mindezek ellenére pedig ez is csak művészet, Romlás virágainak beéretlen írmagja, amit a köz sosem, csak a kirekesztettség éltet: sziszegő keselyűk tora a döghús felett.

Úgyhogy mielőtt a vérvörös pergamenre vezetném éjsötét tollhegyem: Viszlát, és baszd meg a halaidat!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vényköteles:

Csendet kérek Párszaszájú Antinő László Maslow Mementó