Bűnügyi játék – Itt a hulla, hol a hulla
Amatörizmus
(avagy a hobbiírók illusztrációja a kislexikonban)
Egy jól szituált csésze teányi tartalmának lötyögő társaságában arra vetemedtem eme fátyolos hajnali órákban, hogy göcsörtös rusnyasággal süppedjek egy dilidoki képzelt riport-kanapéjába féléles elmémmel boncolgatni hobbiírók tetemes alkotását.
Próbáljuk definiálni: ki vagy mi az a hobbiíró? Olyan dilettáns állatfaj, melynek eredete a gyermekded silabizálásból származtatható, ám evolúciós szempontból hosszú évek során sem mutat érdemi fejlődést – hiába minden igyekezet, hiába minden rosszindulatú, fanyar kritika.
Idomtalan gesztikulációm pedig arra enged utalni, hogy jól meg fogom aszondani, mi a problémám és miből vontam le a drasztikus konzekvenciákat. Persze, nyugodtan meg lehet majd rökönyödni a szemétláda modoromon, de ha valami sosem vezetett eredményre a történelem folyamán, az a finomkodás.
Ezek a hobbiírók még mindig Bartók Bélánál élnek, ott ülnek a lakásán, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön rappelni a kisszobába a nagy magyar nótalevente. Ez a probléma, meg Petőfi. Ezek a hobbiírók még mindig ott ülnek a Pilvaxban, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön a borhuszár meggyújtani a szivarjukat. Nem is ez a legnagyobb probléma, hanem Arany Jani. Ezek a hobbiírók még mindig ott ülnek a délibábos pusztában, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön a Toldi mímelő mindenfelé mutogatni a petrencés rúddal. De még Kazinczy. Amikor a hobbiírók még mindig ott ülnek a scrabble versenyen, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön a nagy betűvető új szavakat aratni. Nah ez itt a probléma, a bokorba szedett rímképlet, a parti-karikatúra.
Amúgy sincs helye a giccsnek, amikor épp azt ecsetelem, hogy a nagynak tartott nagyjaink szánalmasan hétköznapiak és nem tettek le semmi újat, csak átgyúrták a néptől átvett maszlagot. Pont azért ilyen suta a kultúránk, mert az óta is a saját mocskunkkal etetnek minket, kényszeresen abból építtetnek velünk várat és azonnal seggbe rúgják azt, aki véletlenül ráébred, hogy nem ez a sekélyes fekélyesség a művészet, ez csupán csontig rohadt hús. Több száz éve ugyanott toporgunk, mint az oroszok az esőben, amikor kenyérért állnak sorba. Helyben futunk, mintha muszáj lenne – hatalmas felordító jellel a végén!
Áldom a szofisztikált jó modoromat, amiért nem röhögöm tarkón őket és kérdezem meg, hogy „akarszkőőőrszakállt?”, amikor jó magyarhoz híven oktatásba kezdenek a rímek katonás-kancsalságáról, különböző bacilusokra emlékeztető szótagolásokról, a szavak és önmaguk képzeletének röghöz kötött jelentés-tartalmáról. Minek, mondd, minek ez az illatos púder, a pacsuli, a pomádé? Minek ez a mézes-mázas mignon?
Mi nyom? Az nyom, hogy ez az elemi csürhe művésznek hiszi magát, amiért a lábán kívül keresztbe tud vetni két összecsengő felindulást, élre tuszkolt senkik régvoltnincs megindulására alapozva. Az nyom, hogy ezek a majmok egymás hátát püfölik ki egy-egy por-se irományért. Ajnár-csuporba lógatják nyelvüket, mert nem merik szembeköpni a véleményt vagy, mert súlyos önérzetükből fakadóan ugyanazt a szart tartják világrengető szónoklatnak, amit maguk is alkotnak; csodás vagy, gyönyörűséges vagy.
És ha mindez nem elég, vérségesen felháborodnak egy-egy nekik szegezett őszinteségtől, le tudnák karmolni magukat a hátukig tükörképük láttán és azonnal elnyomnak mindenkit, mint egy bűzölgő mezítlábas csikket, ha valami mást, ha valami borzongatót, ha valami igazán egyedit és számukra érthetetlent alkot. Művészek – egy frászt! Seggnyalók tökéletes kis gyülekezete egy megbarnult kartotékban, amin a következő felirat próbál leperegni az undortól: A magyar kultúra koholt nagyjainak dilettáns követői.
Vényköteles:
Probléma
Ezek még Bartók Bélánál élnek, ott ülnek a lakásán, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön rappelni a kisszobába a nagy magyar nótalevente. Ez a probléma, meg Petőfi. Ezek ott ülnek a Pilvaxban, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön a borhuszár meggyújtani a szivarjukat. Nem is ez a legnagyobb probléma, hanem Arany Jani. Ezek a parasztok ott ülnek a délibábos pusztában, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön a Toldi mímelő mindenfelé mutogatni a petrencés rúddal. De még Kazinczy. Amikor ott ülnek a scrabble versenyen, bazdmeg, és várják, hogy jöjjön a nagy betűvető új szavakat aratni. Nah ez itt a probléma … a bokorba szedett rímképlet, a parti-karikatúra.
Legutóbbi hozzászólások