Hadd engedjem meg magamnak a pofátlanságot, hogy nagyravágyó kijelentésként azt közöljem, aki nem kap havonta legalább 300.000 forintnyi keresetet, annak az élete egy kibaszott burleszk. Igen, HÁROMSZÁZ, jól látod, ne nézzél! Ez az az összeg, amit Te, kedves barátom, sosem fogsz megkeresni, MERT, ebben a hazában mindenki a kommunizmus virágzó gyümölcseként fennmaradt bürokrácia kedvenc kis áldozata, ha csak nem része magának a rendszernek.
Az élen álljon egy agyvelőtől duzzadó férfi, maga Néró császár hatszázhetvenötödik reinkarnációja, aki népe bőrének fondorlatos letépkedésével készít fejébe babérkoszorút, majd angolosan, vagy inkább olaszosan távozva feléget maga mögött mindent, ami bizonyíthatná uralmának naaagy tetteit. Bizony, mert hogy már-már művészet kell ahhoz, hogy az emberek éhbérért epekedve gürizzenek éjjel-nappal, elfeledve az értelmező kéziszótár azon szavait, mint: nyugalom, pihenés, szórakozás, család, jólét – és mindezek fejébe, bár a legtöbbeknek ételre sem jut, a júdás pénzeként elébünk hintett alamizsnát 54 különböző adónemmel sikeresen visszacsempészik a bársony tarsolyba, mi pedig leboruló szivarvégként hajbókolunk az eredmény előtt, melyből a burzsuj virág tovább illatozhat, a proletár meg belefulladhat egy darabka kenyérért a saját mocskába.
Éljen a birodalom, éljen a császár, éljen a lába nyomát és a szájából potyogó aranybúzát nyaldosó sleppsereg.
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások