Íhjál vazze, íhjál! Izzadjon a toll a tenyeredben, mint fanszőrös szappan a dutyi zuhanyzójában – ahol a léptek zaja elefántdübörgés és összekoccanó kalácsokkal szorítod a zabszemet a seggedben -; a becsületed múlik rajta! S a gugli nyilván nem lenne a bahátod, ha nem őrizte volna meg legalább a saját emlékeiben, mit is jelent a becsület – de ki a tököm mondja meg ezt nekünk? Nyilván valami vajákos erkölcsbába, akinek az éppen ráérős tekervényei világra szartak egy kis ezt meg azt, legyen miért küzdeni, mahakodni, kikapahni a becsületünkhe töhő pehszónák véhben úhszó szemehit; mert hát azért legyünk őszinték: az a tíz pont, már kurva sokat nyom a latban – melynek súlyát olyan hozzáértő monoklis becsületkufárok mérik, akik az anyjukat is eladnák egy kis nyerészkedésért. És mi, a dutyi zuhanyzójában, imádkozva kezünkben egy szőrös szappannal, ezért a becsületért húzzuk össze magunkat? Nehm, ugyan! Hajoljunk be bátran, tárulkozzunk ki mindenki számára, vezessük be őket rejtelmeink bugyrába, Farniába, mert a becsület nem több ma már, mint egy ócska kapca; megveszik a monoklis kufárok kilóra.
Jöjj, s nyaljál be bátran!
Legutóbbi hozzászólások