Pennára vágyom; letűnt korok szellemének érintésére, ahogy a papíron sercegve minden emlék bőrömbe ivódik a fekete tus által. Pontról-pontra, miképp a fürkésző teleszkóp bejárva megismeri csillagok milliárdjainak történetét, s a sötét anyag kitölti az ismeretlen űrt.
Kitömi lényemet a gondolat: a boldogság csupán tünet, s letargia az állapot. Széthulló világom súlyos kövekként egy lassan elúszó papírhajóra gurul. Hagyom, hadd sodorja magával a felkavaró érzés, hogy már ismerem a véget. Apránként megtisztulok minden rám rakódott szennytől, ahogy az elvonuló árban tétován bokáig utána gázolok. Csendesen, mert megértettem végre, hogy ami egyszer eltört, az törött is marad, hiába ragasztgatják.
Cseszd meg, csak egy kibaszott kempingszékre vágyok a legnagyobb napraforgóföld közepén …
Imádom az érzést, ahogy a frissen vágott fű illata orrba vág: felébredek és egy másmilyen hajnallal érkezik a reggel.
Nem azért vannak a fejemben képtelenségek, mert megőrültem, hanem ezzel kívánom felszabadítani a kötelező földhözragadtságot. Kapaszkodni a világba, csak mert forog? Na, ez a képtelenség!
Fojtogatva érzem magam, mintha undortól zavaros, lavórnyi lábvízbe taposnák a fejem – ahogy a fekete ódonság sarát ellenkezés nélkül nyelem, öklendezve levegőért kapkodok, de nem, nem, nem kapok.
Soha, semmi sem változik, vagy mindig, minden ismétli önmagát – ez lenne a nyugalmas tökéletesség?! Zagy, mely körém ülepszik, egyre keményedik a szüntelen taposástól, s magába zár, akár a kátránytó az űzött vadat. Elsüllyedek a másoktól függők mocsarában, ahány kar nyúl felém, annyi taszít bele egyre mélyebbre.
Miért vették le vállamról a megoldások terhét, megfosztva identitásom útjainak hangos pofonjaitól? Miért kételkednek önállóságomban, s röhög pofán mindenki, hogy fogalmam sincs az életről? Pedig talán pont én tudok többet mindenről, csak sosem kérték ki a véleményem semmiről.
De meddig lehet gurgulázni a fekete levesből? Hol az a pont, ahol az undor még nem válik görcsös öklendezéssé, ahol az ember még nem gyűlöl meg maga körül minden pásztorkodni vágyót? Talán eljött már ez a pont, talán csak most fog eljönni, de érzem, hogy közel jár.
Legutóbbi hozzászólások