Amikor a rötyiben szabadon tátongó kuka tartalmaként egy pinaharapás által halálra ítélt betéttel nézek farkasszemet, felmerül bennem a vérmes kérdés, vajon milyen elvetemült ingerenciának köszönhetően nem tudom róla letépkedni a szemeimet. Mintha a hátoldalán leledző ragasztócsík egybeolvadt volna a kötőhártyámmal, képezve egy olyan maradandó pislogástalan élményt, mely tovább erősíti bennem a tisztasági betéteket övező mélységes undoromat. Ez az a tárgy az életemben, amit egyetlen dologra tartok alkalmasnak: brazilosra gyantázni vele az intim részeket. És mégis, derogál, hiszen bitang nagy klisé, hogy nők között vagyunk, ugyanis itt csak magam meg a betét között vagyunk, és egyáltalán nem tartom etikusnak az olyasfajta megjelenéseket, amik többet mutatnak a sematikus kelleténél. Elképzelted, hogy a rötyi csak egy utcai fotófülke, a betét benne csak egy lezser, cinóberesre batikolt krepp papír, engem pedig éppen csak rajtakapott a megrökönyödés egy Merilyn Monroes szendeségben álldogáló barbie babaként?! – Ó, hát ez beszarás!
Ooops, I saw it again …!
Legutóbbi hozzászólások