A hold, akár a kulcslyuk egy sötét szobán, titkok fényével világítja át az éjt.
Kifutó a semmibe
Üvegszilánkoktól kifutókká vált aszfalt-utak.
Vényköteles:
Prométheusz
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
Ha tudnád, milyen dühös vagyok az emberekre, az egész elbaszott, bűzlő-mocsárként rohadó világra. Két kézzel tapsolnám porrá a Földet minden rajta élővel együtt. Mennyire utálok és mennyire imádok élni, bele tudnék dögleni szélsőséges érzelmeim viharába. Érezni, ahogy a lélek belülről tapossa-tépi szét a testet az élettől kapott undorával. Gyűlöli, levetni kívánja láncait, mint elvárások által megfeszített Prométheusz a Kötelesség-hegyén – de bűnhődnie kell szabadság-vágya miatt.
Legutóbbi hozzászólások