Éjjelente neccharisnyás combjaikkal fojtogató lidérckurvák ülnek a mellkasomra, hogy vonaglásukkal addig passzírozzák belőlem a lelket, míg saját döglegyeimtől hemzsegő levegőért nem hüppögök, akár egy asztmás kisgyerek a penésztől virágzó kriptában.
“… hogy Te is lásd, Nyina, milyen az álmok pórázán égni el.”
Nem végeztem közvélemény kutatást, mer éppen le is szarom, de az emberek legalább 95%-a előítélettel, irigységgel, legfőképp pedig utálattal van irántam. Most elvileg felmerült benned a kérdés, hogy elgondolkodtam-e már azon, hogy ennek mi az oka?!
Az ember az a fajta becstelen állat, ami hajlamos félelemből eredendően elidegeníteni magától mindent, amit nem ismer. Egyszerűen be van szarva mindentől, ami nem passzol idilli szürkeségébe, ahol valami vagy fehér, vagy fekete, de semmiképp se pepita és szivárvány. Szűklátókörűségének köszönhetően pedig szellemileg és lelkileg egyaránt tökéletesen nyomorék, mivel semmi ingerenciája arra, hogy befogadja környezete impulzusait, ergo tisztelje, figyelje, értse azt.
Annak a bizonyos 95%-nak én is csak egy környezeti tényező vagyok! Mondhatnánk, hogy mindenkinek vannak hibái, senki sem lehet egyforma és tökéletes, de azt nem veszem be, hogy nem lehet rá törekedni.
Csupasz varangyként jöttem világra, épp, mint bárki más közületek, de ritka példányok egyikként szüntelen szomjazom a tudást annak érdekében, hogy jobb és több váljék belőlem emberileg. Most bennem merül fel a kérdés, hogy különbözőségeink ellenére miért csak oly kevesen vágynak idealista javak megszerzésére?
Csak matéria nélkül teljesedhetsz ki az ideák világában!
Ha politikailag korrekt szeretnék lenni, akkor fogyasztás előtt teletűzdelném szegfűvel a narancsomat.
Csak hogy a szegfű már legalább 20 éve gagyi, a narancs meg mindig is kurvára savanyú volt.
Kisanyám, akkor leszel a legdiplomatikusabb, ha befogod a pofád és a lábad elé nézel, hogy ne kerülj senkinek az útjába.
Ismerek valakit, aki felemelő könnyedséggel alkalmazza a következő mozdulatsort: – Nézd! – majd ujjával és tekintetével egyaránt a vállára mutat, hogy meszes közönyét kifejezve megrántsa azt. Bámulatosan szarja le a világot, miközben mások belegebednek kordbársony bőrükbe: középszerű elegancia, feszes fegyelemmel. Ha csak egyszer is, de megsúghatnám, hogy kurvára nem érdekel ez az egész, hogy hidegen hagy és amúgy, tudtommal, neked nem osztottam lapot.
Ha érdekelne kicsiny szájad tátogása, nem idézném a csittegő reklámot, miszerint ennek most, vége.
Nem is lesz, nem is volt titok, hogy az vagyok, ami – katatón mutatón fénytelen árban úszó lélek: ellátva időtlen, megfoghatatlan, felfoghatatlan egyéniséggel. Nem tudjátok rám húzni a társadalmi bélyegekkel tarkított lepedőt, hogy ütleggel verjétek belém az oly nagy becs-titokban tartott etikátlanságotok. Nem, nem és nem, nem ragaszkodom semmihez, csak a leköpdösött lelkiismeretemhez – hiába tanították, hogy hasaljak le, ha a tűz- víz-repülőben a kapitány repcsit kiállt, én akkor is, csak azért is üres tekintetű homlokomhoz szorított kézzel fogom bámulni a magas röptűnek szánt szőnyeg-bombákat.
Aszkéták, elmentek ti a picsába!
rémülten konstatáltam, hogy az evőpálcikával akár az orromba is be tudom tuszkolni az elemózsiát egy röpke figyelmetlen pillanat alatt / akarok egy mergentyűt, ami merreg, ha valaki megkérdezi, hogy mér / akkora az internet, mint a világűr és mégis halálra unom magam rajta / “Na ott szakadt el a mécses nálam.” – a mécses mióta szakad? Szintetikus viasz? / Ma csudálatos élményben volt részem több kupac papírhalom mögé bújva: spirituális kapcsolatot teremtettem a teával, és merő érzékiséggel emeltem számhoz a csészikét szürcsölgetni / süllyedés alatt a Titanic zenészei egy egész koncertet tudtak adni nyugtató zenei összeállításból … az emosok most szívesen befizetnének egy ilyen útra / lírai percek: érzed milyen versszag van? / ha Cseke Katinka a monoton ordibálásával színésznő lett, akkor a sajátos humorommal én lehetnék a legújabb Woody Allen … akár / Mit kell vonni? Gyököt, az agyadból! / nyálba lábad a szám / ez má ízlésbokatörés / s lőn wifilágosság / vicces egy szó … tuszkol … be kellene tuszkolni valamibe … tuszkoljuk be egy zsákba / kutyasétáltatás közben, átható gyerekhang a távolból, Beavis and Butt-head stílusban: Hö-hö, te olyan paraszt vagy, mint Gyöngyike az óvodában! / osonós klaviatúra / halvajáró / ahjjj bázze, állandóan Buddha / a fűről: Puhamező, mi?! Göcsörtös szikla! / kortalan az idő, csak én haldoklom / utálok köhögni … minden krákogásnál érzem, hogy nő a közundor / szagomán / vasutizmus / vulváris / fröccsöntött eper / szívjunk el egy spaklit / instant kukorica / egy pénztárca mindig árulkodik a gazdájáról, és nem a tartalmával / lehet azért, mert a szesz átmossa a nyelvem bimbóit, és így mindig megmarad a dohány intenzív íze / és holnap reggel, amikor a testem felkel, málnalekváros gofrit fogok enni / tessék, az élet nagy örömei … és mind miből fakad? a földből / megtesztesült operátor / fáj a banán íze / sziszi-pöszi nőszemély / okádni tudnék a Fila táskáktól / én leszek a kritikus tömeg / lepedő torreádor / értelmiségi és sisha szakkör magán módra / fisz-faszfej / halvajáró / mazsiliszkusz / turpina / menten kirontok az utcára és pofán baszok valakit a laptoppal, amiért ilyen rohadt tetű lassú / baszkurológus / szoperátor / lószúnyogkolbász / firkológus / fülhántorgató / golyóálló kombiné / raccsparti / csiklonauta / fejbe tudnám lőni magamat egy száraz kiflivel / monokróm kiszerelésben huppanó tej / hallványos szenvedés / napszítta délibábgombos zakó / érzékeny lágysággal kifújt takony vagyok vak tükrön csordogálva / úgy érzem, a mai éjszakás gyönyöreire kétféleképpen készülhetek fel: vagy Polly Pocketet csinálok a pénztárcámból és 8 órán keresztül nonstop magamba gügyögöm, hogy én vagyok Sindy, vagy a jólszituált frottírzokni gombolyagomat előléptetem gyümölcsös muffin illatú sütibabává és muszájdzsekis bohócként az őrület határáig szipkázom magamat / ohnekini / tündér firnyák / bevetettem a cociális fürdőmedanszét még mielőtt spontaneitás által vezérelve kigyulladna a hátam: egy lavoár hideg lábvíz / Zwei paren wurstli … Ja, itten zabalen / a te létezésed egy le nem nyelt rémálom / toxikus nagyestély / Vulvária / balkontörpe, ami őrzi a gyomokat / ha egyszer öngyilkos akarnék lenni, mezítelenül disznók elé vetném magamat … azok mindent megesznek, csak mozdulatlanul kell feküdni / te milói vénusz … csak kevesebb csöccsel / ha a szememnek füle lenne, belesuttognám a gondolataimat / teleírom bazze … csak úgy duzzad majd a pillanatszatyor / ha majd rám jön a morbid ötperc, az lesz a gondolataim címe, hogy: Pillanat, egy hullazsák / híres vagyok a mazsoláimról, egyik Dickebb mint a másik / az asztalra kéne a kúrni a fejét és utána nyomni a szájára tűzőgéppel háromszor, hogy tak-tak-tak … mint a Counter Strike, csak irodai / leborulok bazzeg, mint egy szivarvég / szivem … tarkón basszalak vagy fel tudod érni ésszel, hogy a bérpapíromra szotyizol?! / ez az ember annyira hülye, hogy ha azt mondod neki, hogy fasz van a fülében, azt fogja válaszolni, hogy: jé, tényleg, hallom … / úgy szájba baszlak, hogy lógni fog az állkapcád, mint kommunista buszban a hamutartó / tajtékzik a dagályos feleslegességtől / ezért egy búrkiflit se adnék, yo / a kurva anyádat ecseteld / adok egy plecsnit a papiruszodra, vagy mibe írnak ezek a repperek, netoszba?!, hogy te is egy kanapén ülő krumplis zsák vagy, és ugyanúgy nem teszel semmit, mint azok, akiket fikázol / ma már nem tupír van baby, hanem szkreccs … szkreccs me baby one more time – így ülnek a faszik a szalonban / ha te vagy Jackman, én vagyok Terry Blackman / a börtönben farizmatikusra gyúrtam magam / Mi ez itt?! Pálmafa, bazze … egyszer csak azt hiszed, hogy Mehikó és azt se tudod merre vannak a gringók / olyan világítás van bazze, hogy teret vált a sárgafoltod és gyűrűbe állnak a pálcikáid / anyámba már nem írsz semmit, az már tele van / olyan nedves itt minden, kéne egy felirat, hogy magzatmáz az úton / tépjük ketté a rudit / hevimetál van, nem hallod? / náci krumpli / kuss van a páholyban / halotti hintó / ciánkapszulát teszek a brassóidba / Gyömbérke, vagy mi vagy már (Gömbi cicának dühömben) / hogy szerelnék botkormányt a tolókocsijára / szeded itt csokorba a mannáimat / csöcshárítón az oposszumszőr / itt is egy UFO … ne dudálj köcsög! / ágyékkötőt a szemedre / túlvilági X-gomb … Faust-gomb, az / szét driftelem a fotelt / epilepi / vandál szandál / szinkronszopás / torzó casting / toplák modell / zsidók királya? egy frász!, max a jászolé / a TNT zenekar Hova visz a hajó című dala egy Romhányi Józsi karikatúra / macador / dzsuvakka / plazmavízió / mágnes picsájú francia kurva, alias Madame Delej / fotocellás szemhéj / Miss. Bazmeg / háloda / fagyhalott / munkás gránátok, avagy ki issza fel magát gyorsabban a harmadikra / memóriahabos matrac? mér, megjegyzi a picsád formáját? / olyan, mint egy tangóharmonika, csak szétnyitom a lábad és muzsikál / béltestvérek / szopóágra raklak / cafatéria, amiből csak mócsingra telik / akkora tokája van ennek az asszisztens nőnek, hogy belelóg a nyílt sebbe / valakinek kollagén van a szájában, nekem kulagén a seggemben / lecsatlakoztattak a humorgázról … hehe, poénpalack / 100 % narancshéj tartalmú gyümölcsital / olyan bűz és mocsok van az intörszpárban, hogy az se tűnne fel senkinek, ha beleszarnék a húsdarálóba és azzal együtt tolnám le rajta a kiló sertés lapockát / a metamfetamin topánkákat szabadít fel az agyadban, amik végigtaposnak rajtad / ásó, kapa, nagymama / dekkjósda … ahol egy dekkhalomból jósolnak, miután elnyomtad a dekkedet a jósnő jóslyukán / spermaszitter / – Nem ám elrabolnak, amíg alszok?! – Ugyan, inkább hoznak még egy ugyanilyet! / kordbársony fityma / ez az bazdmeg, hogy ez euró csak egy vízió / kiemelkedően magas nézettségi rátát érne el a Duna televízió, ha a Kapcsoljuk az Országházat helyett most már inkább a Kikapcsoljuk az Országházat közvetítenék / imádom, amikor egy nő akkora csizmákban csattog, hogy bele lehet gyűrni a nagyajkait … női horgász bakkancs, zisszapzúzó kétéltű, a pinamammogó / tudod, az a bizonyos költségtérítéses, menettérti, rekúr szex / indulok a tükröm szépe választáson / szenvedő cigarettavég / sunákkal suttogó / kell beléd egy kollagén fasz, az legalább kitöltene / baszkurzus / ha van luxuskurva, akkor van kempingkurva is … a kicit jóva óccóbb / kúr de france / insomnia keretében eddigi soraimmal történelmi idősíkot írok / lábakélt mákoscsík után szabadon, megujjazott paradicsom / szendvicsgyártó nagyipari vállalat – konyha / imádom, ahogy a piactéren igyekszik egy obsitos kurva elgázolni a vastelepi hulladékával és még van pofája kecses középső feltartással gesztikulálni, miközben én jólszituált balkezes duplamozdulattal metakommunikálom, hogy kabbeafaszomat / kerekasztal lóvaginája / mi jár a fejedben??? – AGYFASZ!!! / imádom, amikor szó szerint beáll elém egy hatalmas picsa a buszmegállóban, hogy még véletlenül se lássam, ha jön a busz / amikor eléd csoszog egy baba kékre festett lábujjkörmű lény a magas talpú sotokánpapucsából szerteszét folyó patáival, nah az a demotiváló / a pofám meg úgy szét van repedve, hogy inhalálnom kell az elemózsiát / ma én leszek az első, aki veri majd a fotocellás üvegajtót az Interspárnál / modern indián történet: az utolsó sztreccsnadrág / karamellizált szájszag / úgy felzárkóztam, hogy mindenki mögöttem áll / nem a részvétel, hanem a fontos, mert nem mindenkit tuszkolnak a piedesztál csúcsára, hanem olykor úgy kell megmászni kötél és csákány nélkül, miközben súlyos szikladarabok zuhogása húzza vissza a vállaidat / önérzet estet tartok és leápolom a türtőztetett egomat / mér tőlem függ, hogy mit akarok?! / azt tisztelem a hatalomban, hogy lehet rötyögni, rötyögünk, de ha szart teszek a palacsintába, megeteti velem … semmi érzelgősség, ez is csak egy üzlet / igazi régi, kék kocsis vonat, vaskos, fűtött vasutas szaggal … imádom, ahogy a seggemet melengeti a kommunista bőrülés / rongyola / én már annyit fogytam, hogy olyan vagyok, mint egy kiéhezett agár / hamufftál / kettőnk közül én vagyok az, aki azt mond, amit akar, és te vagy az, aki azt gondol, amit akar / rájöttem, hogy nekem nem kockás a hasam, hanem lipidolit /
Azért, mert szerintem kurva jól áll nekem a medvenadrág, még nem azt nem jelenti, hogy szexi is vagyok benne. Pedig de! Egy magabiztos jellem minden helyzetben erősen helytáll, én meg aztán pláne két kézzel kapaszkodom a farkamba, ahogy a medvenadrágom zsebeiben matatva gesztikulálok a világ felé: mindenki bátran bekaphatja!
Én az exhibicionista vagyok, nem a Batman!
– Milyen színű bugyi van rajtad, édesem?
– Baszni-kék …
Ha már a maradandó sérülésekről beszélünk, az én seggem biztosan azt szenvedett el, amikor piros pozsgásra nyalták, mély-rotációs nyelvmozdulatokkal: leróva tiszteletüket isteni hatalmú tudásom felett és én csak álltam, álltam ott a kibaszott esőben, tajtékosra tapsoltatva magamat, mint Napóleont a dicső nárcizmus oltárán – oh, én csodálatos.
Kvázi-fenoménnak lenni … maga a teljesség hiánya.
Nézd, talán nem kis büszkeséggel mondhatom el, rengeteg gátlásomat vetkőztem le az elmúlt két év alatt, de még mindig azt gondolom, hogy az lenne az igazi, ha a Moszkva tér kellős közepén egy kiszuperált tanyasi pottyantós budiból nyúlkálhatnék ki szarás közben az emberekért, pusztán közvélemény kutatás céljából. És megkérdezném – Iszol te eleget, öreg harcos? -, mert olyan szarul nézel ki, mint akinek nem jut elég szeszre, annyira kevés a segély, vagy épp rabszolgásdit játszik valamelyik multinăci virágzó gyapotültetvényén, ahol még vizet inni sincs idő – hát ugye, elvtársak, fő a miliő. Kíváncsi lennék, hányan mondanátok legyektől hemzsegő pöceszagban izzadva a szemembe, hogy romlott a közlelki egészség, mert nem ihatunk eleget, öreg harcos?!
Hallgat mind, aki szomjazik valamire, mert a lófejtörzsfőnök mindent lát és oh, uram irgalmazz, ha majd az ültetvényre se lehet már kimenni; hobbiból!
Legutóbbi hozzászólások