… akik kurvára ráérnek pozitív gondolatocskákat kiragasztani munka helyett …
Csodaszarvasok
Cantata Profana – ma ezzel a villám gondolattal keltem ki az ágyból és az egész napomat végig fogja kísérni az a dallamos feldolgozása eme remekműnek, hogy kantárt a pofába, s mint bőgő szarvas a téli éjszakában, csak húzz, húzz el innen a búbánatos picsába. Mert én mondom neked, ezek itt mind, mind mocskos gengszterek, ameddig a szem ellát, s cserzett bőrű hulla leszel, ha kiszagolják az ajkad szélén remegő, izzadt rettegést.
Hogy szarnád össze magad, boo.
Vényköteles:
Korzó
Mintha a Sátántangó korzóján baktattam volna Sebaj Tóbiás bőrébe bújva, ordibálva a dinnyét vegyenek helyett, hogy országomat egy lóért, mert bizony érezhetően vége már a szezonnak. Szembe szökő szélgépek csépelték az utca emberének szemetét, vagy magam sem tudom már, talán inkább az utca szemét emberét, hogy bűnbánatot szenvedjen Irimiás és Petrina helyett, hisz nem az a hibás, aki hazudott, hanem az, aki elhitte. Gyűlöletekkel teli lemondással száguldottak felém a szeszélyes levelekre taposott vallomások és én csak tűrtem, egyre csak tűrtem, hogy nekem most ez az egész – mocskosul-igazságtalanul fáj.
Szinapszis
Majszos szakállú pillangók basznak kaktuszt termő szívemen: nyögve nyalogatják szúrós virágaim harmatos nedűit. Ilyen az a csökönyös pillanat, amikor megpróbálom elhinni, hogy a boldogság létezik, ám az élvezet valahogy mindig fájdalmas, – örömtelenek a bennem gördülő gyönyörök. Mintha lábakkal hajtott malomkövek közé vetnék neuronjaimat; csilliárdnyi szinapszis jajdul fel egyszerre. Olyan görcsös ez az egész … érezni, ahogy az idegeim porrá őrlődnek.
Vényköteles:
Álmomban
Más-más éjjelente ágyba zuhanva elhiszem, hogy csodás álmok jönnek, de csak gyötörnek, távoli vágyak, félelmek, felszakadó varos sebek, feledésbe merült érzések. Ostoroznak, saját bőröm szegecses foszlányaival, belülről fantom nyomokat hagyó fájdalmakat hasítva lelkemre. Titkolt könnyeim sóval vonják be vérző szívemet, bálvánnyá marva húrjait, hogy a reggel kimerevedett emlékképei diafilmként vetüljenek retinámra – álmomban már többször is láttalak, de a lázas ébredéstől cellulóz-nitrátként a semmibe hamvadtál.
Vényköteles:
Magány
Az igazán magányos ember sosem érzi magát egyedül, mert tudja, hogy ez csak egy állapot, a lélek fantom fájdalma, mely az idő haladtával szépen lassan átalakul, bölcs és hallgatag önismeretté. Ám ez a hamis fájdalom azbeszt szarkofágba vonja a szívet, apránként kiölve belőle minden impulzust, minden ingerenciát arra, hogy magáénak tudja a gyötrődést; behálózza, akár a fojtófüge gyökerei letűnt korok templomát. Teljesen elhalkul belőle az emberség pislákoló fénye, mint egy sötét kamrában kimért sóhajjal elmúló pillantás; nem marad más, csak egy kőkemény, fagyos gyémánt, amit az elfojtás kegyetlenül összeroppant, porrá őröl, hogy a realitás mindenre kiterjedő utat törhessen magának.
Dekadens
Tudom, tudom, egy dekadens fasz vagyok, mondanod se kell, nagyon is jól tudom! De meg kell osszam veled, nincs annál fantasztikusabb érzés, amikor tövig belemászok egy rózsaszín picsafejbe és szép lassan magatehetetlenné kúrogatom. Látszik a homlokredői rendellenes gyűrődéséből, hogy nem bírja ezt a fajta erőszakos jelenlétet és pont ettől olyan hatalmas élvezet; fröcsögni a gondolkodásra repellens, oxigénhiánytól felemésztett agyvelőben.
Drágám, hadd igyak egy kis kannásat az aromás gumicsimmádból!
Vényköteles:
A tea
mint valami
bűverejű gyémánt
narkót,
ajkamból formált
szívószállal szippantom
magamba, s
forrósága gyönyöröket olvaszt
ízlelőbimbóim
cukor-
aszfaltjára.
Könnyeddé válik
az arany köntösben
izzó lélek,
könnyeddé válik
minden, én is,
ha vele zuhanok,
majd a pokol
tüzével égek.
Vényköteles:
Antinő
A mai trendet figyelembe véve baromi igénytelennek számítok: utálom és nem is követem a divatot, egy büdös petákot sem vagyok hajlandó fizetni különösebb szépségápolásra, köpök a plázákra és köpök arra a véleményre is, hogy szerinted hogyan nézek ki. Nagy ívben leszarom, érted?
De vannak azok a szökőévnek megfelelő napok az életemben, amikor a már undort keltő aurámról lepattogtatom azt az igggazi, törhető dzsuvát és megmutatom, hogy mit jelent számomra nőnek lenni:
1. Hajvágógéppel kiigazítom a csöppet sem hétköznapi frizőrömet.
2. Veszek egy forró fürdőt a cég által finanszírozott szappankám és a bodros fürdőpamacskám társaságában.
3. Leszedem a testemről az összes létező szőrmét.
4. Kinyomkodom a ragyás pofámat, megtisztítom tonikkal a világ mocskától.
5. Kitépkedem a maradék idegességtől be nem font szemöldökömet.
6. Levagdosom a körmeim ágyát és kipolírozom a tövig rágott, férfiasan naturalisztikus körmeimet.
7. Eltüntetem a tenyeremre keményedett kérget.
8. Bekenyem magam fültőtől tyúkszemig testápolóval.
9. Beteszek egy klasszikust és lefekszem az ágyba egy pohár borral gurgulázni.
Igen kisanyám, kemény fizikai munka mellett nekem éppen elég ennyi. Nem hiányzik a divatbemutató, a műköröm, a smink, a hajlakk és a micimackó barna bőrszín, mert úgy is teljes terjedelmemben egymerő gépzsír, és uretán leszek, vastag, lemoshatatlan glicerin réteggel a bőrömbe itatva.
Arra a pár percre, amíg kimozdulok a világba és mások is látnak, kurvára mindegy hogy nézek ki, csak az a lényeg, hogy én jól érezzem magamat a bőrömben.
Vényköteles:
Kurvaszépkártya
Tudod, van ez a kurvaszépkártya, csodás állami monopóliumok egyike. Mint békeszerető, nyugodt ember, nyitott voltam a témára, türelmesen vártam, hogy kibővüljön a felhasználási lehetősége. Burjánzott is a bidznic, nagy szívdobbanásomra eljutott az élelmiszerüzletekbe, gondoltam, így kompenzálva lesz a likvidált étkezési jegy.
Ugyanis nem vagyok abban a helyzetben, hogy rekreáljam a fonnyadt testemet, vagy mással szedessem le a mocskot a bőrömről és vésessem ki a gyászkeretet a körmöm alól, esetleg nyugger-wellnesseljek valami távoli honvidék gyógyfürdős szállodájában az év azon (sacckb) 90 napjának valamelyikén, amikor véletlenül nem kell dolgoznom. Hanem hát szükségesebbnek tartom azt a havi 15.000 Ft cafatériát mócsingra költeni, hogy kicsit kibővítsem az önfenntartásomra szolgáló pénzalapot. Ez szépen működött, egészen mostanáig.
Éppen az aznapra ledarabolt kosztpénzt akartam elköltetni a drágámmal, amikor rám telefonál, hogy mától csak FORNETTI süteményt lehet kurvaszépkártyával venni. Nah már most, tisztelt fillérisztium, legyenek oly szívesek és ecseteljék el nekem, mióta általános és létszükségbeli a FORNETTI … bazdmeg … mert azt még lenyelem, hogy tampont nem kapok vendéglátás alszámlára, nah de hogy már élelmiszert sem, csak műanyag süteményt aranyáron?! Mer az kurva fontos és egészséges! Élelmiszer, aznincs?! Zsírig tartó süteményezés, azvan?!
Az analfabéta üzletláncnak üzenem, hogy kapják be a mini süteményüket, máshoz viszem a szaros lovettámat!
Legutóbbi hozzászólások